Rianna Wolf Pént. Aug. 07, 2009 12:06 am
Nagyon belemerül a munkába és észre se veszi, hogy eltelt az idő. De legalább egy híján mind megvan. Hajnal 3 felé járhat az idő, amikor korgó gyomra jelez. *Te jó ég! Nem mentem le a laborba. Daniel biztos mérges lesz rám... Nem, megkeresett volna, hiszen a kamerákon keresztül láthatta, hogy a szobámban vagyok egyedül. Akkor a mai óra is elmaradt. Nem baj, legalább a saját dolgommal haladtam.* Összeszedi magát és lemegy a konyhába valami könnyű vacsora reményében. Az ebédlő üres, csak Meril morog a konyhában, amikor belép. *Mi a baj, Meril?* Amikor meghallja, hogy nemcsak ő hagyta ki a második étkezést, hanem mindenki más is, már teljesen meg tudja érteni az asszonyt. Gondolkodóba esik, miközben nekiáll elrágcsálni egy almát. Meril ugyan vet rá egy morcos pillantást, de nem szól semmit. *Meril, mi Daniel kedvenc étele?* Amikor meghallja, bólint. *El tudnád készíteni két személyre? Ha kell, segítek.* mosolyog a hűségesre, aki bólint. Együtt látnak neki a főzésnek, bár Ria előtte még felszaladt a szobájába és egy sortban és pólóban tért vissza. Fél öt körül Meril segítségével megterít Daniel szobájában. *Mindjárt hajnalodik. Sietnem kell, most már tényleg bármikor hazaérhet.* jegyzi meg, ahogy kitekint az ablakon. Visszamegy a szobájába, gyorsan lezuhanyzik, és visszaveszi piros ruháját. Nyakába piros szalagot köt masnira. Hosszú haját kifésüli, gondolkodik, hogy összefogja-e, de végül szabadon hagyja. Visszamegy Danielhez, és megáll az ablak mellett. Pár perccel később látja a férfit feltűnni az udvaron. Végig néz a terített asztalon, és elmosolyodik. *Éppen időben.* suttogja magának, miközben leereszkednek a redőnyök, és a szoba sötétbe borul. Az ajtó felé fordul, úgy várja Danielt. Kicsit izgul, és fél attól, mit fog szólni az egészhez a férfi, de már nincs visszaút. ~Én, meg a hülye ötleteim. Na mindegy.~
