Bara Kedd Aug. 04, 2009 10:35 pm
*amikor a férfi elkapja, ismét felkiált* Miért? Miért teszi, mikor megmentettem az életét? Kérem.. *nem tudja folytatni, mert száját eltakarja a férfi keze, majd amikor megérzi, ahogy a férfi elmerül benne, testén fájdalmas vonaglás fut végig, és egy sikítás szakad fel ajkai közül. *mikor megáll az idegen, még tartani is nehezen tudja magát, annyira remeg*fejét előre lógatja, haja eltakarja arcát*könnyei a fa padlót öntözik. *amikor a férfi folytatja, amit elkezdett, már nem lehet hallani szavát, csak remegését érezni, és könnyei sós illatát, valamint a rettegés, megalázottság és fájdalom keverékét áradni belőle. *egy pillanatát sem élvezi a történteknek, csak egyre nagyobb fájdalmat érez*amikor a férfi elélvez benne, tömény undort fogja el. *undorodik magától, majd, ahogy elengedi az idegen, azonnal összegömbölyödik*se takaró, se semmi, mert a férfi még azt is elvette tőle, így nem tudja, hogyan eltakarni szégyenben úszó testét. *könnyei még mindig ömlenek szemeiből, reszket továbbra is, és már a lába köze is zsibbad, fáj és vérzik is, nem is gyengén. *légvételei fájnak, mintha kiadósan megverték volna*ahogy látja a férfit összeesni, még erősebben kezdi rángatni a remegés*ösztönei nem engedik, hogy sebesültet ne lásson el, ez a vérében van, mégis legszívesebben magára hagyná, hogy elvérezzen. *egy hirtelen elhatározással odamászik mellé, majd kezét a sebek fölé teszi, és az utolsó foszlányig minden energiáját a férfinak adja*úgy gondolja ez méltó halál egy magafajta lénynek, bár nem tudja, honnan a gondolat, csak ösztönösen cselekszik. *a férfi sebei pillanatok alatt gyógyulnak be, még a legmélyebb is, azonban előtte a kép teljesen elhomályosul, majd elsötétedik*ahogy az energia megy ki testéből minden apró lélegzetvétel is egyre nehezebb, és egyre jobban fázik is*azt sem érzi, hogy a padlón koppan, mert addigra minden energiáját felélte*
