*Andreas némán mutatja kezeit, amiben még helyenként benne vannak a lemez darabkái.
- Rianna. -*legbelül érzi, hogy talán veszített, s most a vesztes beletörődöttsége szól belőle. Szelíd és halk hangon szól.
- Semmire sem kényszerítelek. S bántani sem foglak, akárhogyan is döntenél. -* hiába ápolja Ria a sebeit, valami legbelül azt súgja, hogy a nő, akit szeret még súlyosabb sebet készül ejteni, szétszaggatott lelkén.
- Kegyetlen vagy Rianna. Időről beszéltél, s most mégis úgy érzem hirtelen döntöttél. Nem egyszer adtam neked időt s olyankor mindig Daniel jelent meg. *- szemeiben könny csillog, de a férfias dac nem engedi sírni.
- Azt hittem, hogy őt gyűlölöm, amiért kihasználta az alkalmakat, de valójában ugyanezt tettem volna én is. Azt hittem a vámpírokat gyűlölöm, mert túl nagy az előnyük. Azt hittem a világot gyűlölöm, s képes lennék a dühömmel felégetni. De nem. Csak önmagamat. -*behunyja szemeit. Némán hallgat.
- Legeslegbelül elfogadtam, amit még négy éve mondott apám, s ez a legbelső valami végül titokban azon munkálkodott, hogy ti ketten sikeresen találkozzatok. Boldog lennék, ha engem választanál, s ezt reméli a lelkem és a szívem is, de az elmém minduntalan visszaránt a tényekhez. -*hangja néha néha elcsuklik.
- Ecce homo. Íme az ember, Rianna. Az ember, aki erősnek hitte magát, s végül rádöbbent, hogy nem az.
- Rianna. -*legbelül érzi, hogy talán veszített, s most a vesztes beletörődöttsége szól belőle. Szelíd és halk hangon szól.
- Semmire sem kényszerítelek. S bántani sem foglak, akárhogyan is döntenél. -* hiába ápolja Ria a sebeit, valami legbelül azt súgja, hogy a nő, akit szeret még súlyosabb sebet készül ejteni, szétszaggatott lelkén.
- Kegyetlen vagy Rianna. Időről beszéltél, s most mégis úgy érzem hirtelen döntöttél. Nem egyszer adtam neked időt s olyankor mindig Daniel jelent meg. *- szemeiben könny csillog, de a férfias dac nem engedi sírni.
- Azt hittem, hogy őt gyűlölöm, amiért kihasználta az alkalmakat, de valójában ugyanezt tettem volna én is. Azt hittem a vámpírokat gyűlölöm, mert túl nagy az előnyük. Azt hittem a világot gyűlölöm, s képes lennék a dühömmel felégetni. De nem. Csak önmagamat. -*behunyja szemeit. Némán hallgat.
- Legeslegbelül elfogadtam, amit még négy éve mondott apám, s ez a legbelső valami végül titokban azon munkálkodott, hogy ti ketten sikeresen találkozzatok. Boldog lennék, ha engem választanál, s ezt reméli a lelkem és a szívem is, de az elmém minduntalan visszaránt a tényekhez. -*hangja néha néha elcsuklik.
- Ecce homo. Íme az ember, Rianna. Az ember, aki erősnek hitte magát, s végül rádöbbent, hogy nem az.
